Könnyen el lehet rontani a rendezvényt akár egy rossz megjegyzéssel is – feldolgoztunk néhány megtörtént esetet.
Egyre több vállalat szervez alkalmanként, vagy rendszeres időközönként a munkatársak számára összetartó programokat, melytől a vezetés a munkahelyi hangulat javulását, a sokszor demotivált dolgozók felrázását végső soron pedig az eredményesség növelését várják. A vidám kirándulást sokszor azonban úgy elrontják a szervezők, hogy az szélsőséges esetben többet árt, mint használ. Sokat látott trénerekkel és programszervezőkkel beszélgetve térképeztük fel a leggyakoribb hibákat.
1. Időzítés: a hétvége nem mindig nyerő
Sok vezető még mindig a hétvégét tartja ideálisnak – mondván, „a cég fizet egy szállodát, mindenki jól jár”. A valóságban a munkatársak jelentős része inkább teherként éli meg a hétvégi kötelező programot. Egy sikeres csapatépítés munkaidőnek számít, még ha a helyszín kellemes is. A bevált gyakorlat ma: péntek reggeltől szombat reggelig tartó program – így mindenki elfogadja, hogy ez a munka része, mégis marad idő pihenni is. Szombaton a reggelin kívül már más programot nem érdemes szervezni.
“Aki ezt a hétvégét munkavégzésként éli meg, annak csak azt tudom mondani, bármikor bárkit lecserélhetek!” – hangzott el még a 2010-es évek elején a hazai pénzinzintézet egyik osztályának összetartásán.
2. A résztvevők köre: nem kell mindenkit egy kalap alá venni
Egy másik tipikus hiba, amikor az egész vállalatot egyszerre próbálják összekovácsolni.
Különböző területeken, sőt akár városokban dolgozó emberek közös programja ritkán hoz valódi eredményt, legalábbis akkor biztos nem, ha amúgy soha semmilyen munkakapcsolat nincs közöttük. Sokszor hatékonyabb, ha a napi munkában is együttműködő csapatok vesznek részt – így az élmény a hétköznapokban is hasznosul. Amikor az egész vállalat jelen van, akkor inkább a játékos-szórakoztató programokat érdemes előtérbe helyezni.
3. Helyszínválasztás: a presztízs nem minden, de a színvonal igen
A helyszín nem részletkérdés. Ha túl közel van, könnyen „elszivárognak” a résztvevők; ha túl messze, a fárasztó utazás csökkenti a hatást. Ideális az a hely, ahol a programok, a pihenés és a közösségi élmény is egy helyen megvalósul. A gyenge színvonalú helyszín rossz üzenetet hordoz: a munkatársak úgy érzik, rajtuk spórol a cég. Ez pedig pont az ellenkezőjét éri el annak, amit a vezetés szeretne. Soha ne célozgasson rá, hogy ilyen vagy olyan drága volt a program.
4. Vezetői szerep: egyenrangúság – vagy semmi?
Sok vezető dilemmája: jelen legyen-e? A válasz: igen, de tudatosan. Ha Ön az a típus, akitől tartanak a kollégák, ne várja, hogy a csapatépítőn hirtelen felszabadultan viselkedjenek. Ilyenkor elegendő egy rövidebb, formális részvétel – például a nyitó vagy záró vacsorán. A legnagyobb hiba, ha valaki a csapatépítőn is főnökként viselkedik. Ez az idő a kapcsolódásról szól, nem a fegyelemről. Egyetlen megjegyzés vagy kioktatás elég ahhoz, hogy a hangulat elvesszen.
Engedje át az irányítást a szervezőknek, viszont figyeljen arra, hogy ne essenek túlzásba. Sajnos olykor a megbízást elnyerő tréningcég nagyon erősen bizonyítani akar, ezért a csapatépítőből sokszor szeminárium lesz. Az egyik mobilcég ügyfélszolgálati csapatépítőjén a nagyon lelkes tréner még a vacsora után is előadást szeretett volna tartani az addigra már 9. órája a terembe bezárva ülő kollégáknak – amit végül egy felsővezető közbelépése akadályozott meg.
5. Programtervezés: nem a világmegváltás a cél
A „túlszervezett” csapatépítés az egyik leggyakoribb kudarcforrás. A tréningek akkor működnek, ha a csoport igényeire épülnek, nem pedig egy sablonos forgatókönyvre. Egy rosszul megválasztott játék vagy gyakorlat akár feszültséget is kelthet – erre a trénernek és a vezetésnek is készülnie kell. A program legyen rövid, fókuszált, és hagyjon teret a kötetlen beszélgetésekre is.
Vezetőként tudni kell időben visszavonulnia, hagyja a munkatársait szórakozni – nem kell mindenhol ott lennie. Ugyanakkor mindenképpen legyen egy-két kollégája, aki ha szükséges, be tud avatkozni (például túlzott italozás, vagy az ahhoz kapcsolódó gépjárművezetési próbálkozás esetén).
6. Privát szféra és határok
A csapatépítő lényege a közösségi élmény, de ez nem jelent kötelező kitárulkozást.
Senkit sem szabad kényszeríteni a részvételre olyan helyzetekben, amelyek kényelmetlenek számára – legyen szó medencés programról vagy „őszintéskedős” játékról. A pszichológiai biztonság ma már alapelv: ha valaki nemet mond, azt tiszteletben kell tartani.
Sajnos a mai napig rengeteg példát látni arra, amikor az önkéntes csapatépítőn a részvétel finoman szólva erősen ajánlott. Ezt vezetőként nem érdemes forszíroznia, aki nagyon nem akar elmenni, úgyis talál valamilyen kifogást, akit odakényszerít, csak a hangulatot rontja – ráadásul később munkajogi problémákhoz is vezethet a dolog.
A szobabeosztás a legtöbbször pénz és kapacitáskérdés. Érdemes inkább egyágyas elhelyezésben gondolkodni, nagyon sokan nem szeretik a közös szobát. Inkább válasszon olyan hotelt, ahol több szoba van. Vezetőket semmi esetre se tegyen össze alacsonyabb rangú kollégával, nagyon kellemetlen mind a két fél számára, ilyenkor az eredmény, hogy sokan hazamennek.
7. Mi legyen a cél?
A csapatépítés nem cél, hanem eszköz. Nem a „nagy élményt”, hanem a kis változásokat érdemes keresni: ha a munkatársak kicsit jobban értik egymást, bátrabban kommunikálnak, és szívesebben dolgoznak együtt, már elérte a célját.
A jó vezető nem a legdrágább programot szervezi, hanem azt, ami a saját csapata számára a leginkább emberi és hiteles.
