Valentin-napon indult el Magyarországon és még számos más kelet-európai országban a SkyShowtime. Bár 999 forintos bevezető árával nem számít rossz ajánlatnak, ám kérdés, hogy meddig hajlandóak fizetni a nézők újabb és újabb platformokért, amelyek néha egymással átfedésben lévő – és sokszor meglehetősen régi filmeket és sorozatokat kínálnak.

A SkyShowtime legnépszerűbb sorozatai közé tartozik a Billions, a Dexter, a Homeland, az Our Flag Means Death és a Yellowjackets, míg a filmek között olyanok találhatók, mint a The King’s Man: A kezdet, a Respect és a Cyrano. A felhasználók akár 4 készüléket is csatlakoztathatnak egyetlen előfizetésre.

A Magyarországon elérhető jelenlegi kínálat egyelőre még bőven tartogat magában fejlődési lehetőséget, a frissebb produkciók mellett bőven ajánl a SkyShowtime 25-30 éves filmeket is, amelyeket már a televíziók is sokszor vetítettek, bár kétségkívül akadnak köztük klasszikus alkotások is, mint például a Top Gun, a Notting Hill, vagy a Ryan közlegény megmentése.

Közben gondjai vannak a világszerte népszerű Netflixnek, akik most éppen a jelszómegosztás ellen próbálnak fellépni, de kezelniük kell a minőséggel kapcsolatos kritikákat is. Noha az amerikai szolgáltató számos saját tartalmat készített, ezek nagy része bizony finoman fogalmazva is csak “szódával elmegy” minőségű, különösen vonatkozik ez a saját gyártású doku-szórakoztató jellegű tartalmakra. Sok saját gyártású produkció fulladt ki már az első évad után, vagy közben. (Szerkesztőink személyes kedvence a kellemes mosolyú japán hölgy rendrakós műsora, ahol teljesen triviális rendrakási ötleteket mutatnak be egy teljes évadon keresztül.)

A Netflix válaszul a lemorzsolódó közönségre (2022-ben sok százezer ügyfelet veszítettek, bár később az ügyfélszám újra növekedésnek indult) és a tartalom felhigulásárva vonatkozó kritikákra, bejelentette, hogy 2023 januárjától kezdődően csökkenti az előfizetési díjakat. Magyarországra ez egyelőre nem vonatkozik, itt a hazai piacon magasabbnak számító árakat egyelőre változatlanul hagyták.

Saját útját keresi az HBO Max is, ahol szintén bőségesen lehet réges-régi tartalmak közül válogatni. Az éppen havonta 2390 forintért elérhető streaming szolgáltató a közelmúltban jelentősen kurtította a saját tartalmak gyártását, amely érintette a magyarországi tartalomgyártást is. Az amerikai piacon természetesen maradnak: pár napja jelentették be a Szex és New York című sikersorozatuk folytatásának 2. részét (És egyszer csak…). Bár a sajtóhírek szerint a remake erős számokat ért el, sok rajongónak csalódást okoztak a rendkívül depresszív hangulatú részek, és a Kim Cattrall által megformált Samantha karakterének – ezzel együtt a humornak – a hiánya.

A kevés magyar nyelvű tartalmat kínáló Amazon Prime árazása a SkyShowtimehoz hasonlít, de itthon még a hírek szerint nem hasított ki magának túl nagyot a tortából. Nagy várakozás előzte meg a havonta 2490 forintba kerülő Disney+ indulását is még 2022-ben, azonban a tartalom még itt-ott náluk is hiányos.

A Banknegyed által megkérdezett elemzők szerint előbb-utóbb további konszolidáció várható a streaming piacon is. Még 2022-ben az Amazon felvásárolta az MGM-et 8,45 milliárd dollárért, amely a technológiai óriás számára hozzáférést biztosít a népszerű filmek és tévéműsorok hatalmas könyvtárához. Ez a lépés más, korábbi jelentős felvásárlások nyomán jött létre, mint például a 21st Century Fox Disney általi megvásárlása és a WarnerMedia és a Discovery egyesülése. Várható, hogy hazánkban sem feltétlenül lesz hosszú távon életképes a YouTube-al együtt hat streamingszolgáltató, bár a magyar piac mérete ezeknek a cégeknek marginális.

A Tovább osztódik a streamingpiac bejegyzés először banknegyed.hu-én jelent meg.

Június 30-án jelent meg utoljára a Világgazdaság és a Figyelő, ezzel két gazdasági lap is távozott a nyomtatott sajtó porondjáról. Ugyan a hazai sajtóban az olyan teljesen hétköznapi hírek, mint hogy valamelyik televízió sokadik riportere távozik, vagy éppen egyik-vagy másik hírportálnál jönnek-mennek az újságírók sokszor országos hírré képesek válni és erősen politikai színezetet kapni, a szakma számára nem volt olyan túl nagy meglepetés a két kiadvány megszűnése, amelyeket várhatóan továbbiak is követhetnek majd.

Ha valaki vet ugyanis egy pillantást a MATESZ terjesztési adataira, gyorsan észreveszi, hogy ezeket a kiadványokat sem auditálták, vagyis hivatalosan nem ismert, hogy vajon hány példát nyomtathattak és értékesíthettek ezekből a tematikus lapokból. Vélhetően nem olyan sokat, összehasonlításként a valaha hatszámjegyű példányszámot is megért HVG-t átlag 26.000-en vásárolják hetente, míg a kevés megmaradt politikai napilap közül a Népszavát napi átlag 14.000-en. A Magyar Nemzetet szintén nem auditálják. A hasonló, szintén üzleti témákkal foglalkozó Napi Gazdaság című nyomtatott napilap már 2015-ben megszűnt.

Médiapiaci forrásaink és saját elemzésünk szerint a nyomtatott napi sajtó kínálatszűkülésének a következők lehetnek a fő üzleti okai:

• Magyarországon alapvetően kevés a sokakat érdeklő hír. A mai sajtóban azt látni, hogy az online kiadványok ugyanazokat a híreket próbálják meg eladni 80-90%-ban.
• Annál több viszont a médium és az újságíró – amit egyszerűen a piac már nem bír el. Nem véletlen, hogy (nemcsak Magyarországon) egyre többen különféle támogatásokat próbálnak kérni az olvasóktól, hirdetésből ugyanis egyre nehezebb fenntartani egy szerkesztőséget.
• A nyomtatott lapok ráadásul nagyon kevés aktualitást tudnak kínálni, különösen gazdasági témákban. Kit érdekel a tegnapi kormánybejelentés, vagy az árfolyam másnap reggel 9-kor? Senkit, már mindenki értesült róla. Egyszerűen az on-line média lekörözte a nyomtatott hírközlést.
• Annak a célcsoportnak, akiknek ezek az újságok szóltak, egyre kevesebb ideje van olvasni, vagy kiválogatni a lényegest. Az üzleti világ felgyorsult. A kétoldalas nagyinterjút, vagy a “tudós” elemzést, ami van, hogy már aznap délután sem igaz, már senki nem fogja elolvasni, maximum egy rövid kivonatát.
• Kevés unikális tartalmat tudott kínálni a nyomtatott sajtó: ugyanazokat a napi híreket dolgozta fel, mint az on-line versenytársak, maximum annyi előnnyel, hogy a hatalmas butaságokat, amik sokszor on-line simán megjelennek az on-line média által öngerjesztett “ki írta meg előbb” verseny és a sokszor általános hozzá nem értés miatt, volt idő korrigálni.

Mivel a Banknegyed munkatársai is megfordultak jó néhány lapszerkesztőségben, érdemes megemlíteni néhány “soft” tényezőt is. Míg az on-line sajtónak nagyjából mindegy, hogy hány írást közöl, a nyomtatott kiadványt az eltérő technológia miatt akkor is meg kell tölteni, ha nincs elég érdekes hír. Ilyenkor jöhettek a félrerakott sajtóközlemények és az egyéb konzerv anyagok, amelyek az olvasónak plusz értéket nemigen kínáltak. Ezért viszont egyre kevesebben voltak hajlandók fizetni.

Mindezek mellett készítettünk egy másik ötös listát is, ami vélhetően a két üzleti kiadvány megszűnésének hátterében állhatott:

• Mint a világon mindenhol, egyre több helyen központosítják az azonos tulajdonú szerkesztőségeket. Németországban például ugyanannak a tulajdonosnak a három különféle tévéhiradóját egy stáb szolgálja ki, de itthon is hasonló a munkaszervezés pl. az MTVA-nál vagy a Mediaworksnél. (Az csak a Magyar Televízióban fordulhatott elő a 90-es évek enyhén szólva zűrzavaros viszonyai között, hogy 3-4 stáb is kiment ugyanarra az eseményre, vagy éppen két egymással párhuzamos híradót üzemeltettek egy ideig).
• Egész Európában probléma a papírhiány, illetve annak jelentős drágulása – a minap épp egy elegáns autósmagazin tért át kéthavi megjelenésre ilyen jellegű gondok miatt. Valószínű, hogy a bevételek már a nyomtatás költségét sem fedezhették.
• Egyre kevesebben hirdetnek az ilyen jellegű újságokban. A példányszám ugyanis alacsony, vagy nem is közlik inkább, a hirdetés eredményességét pedig nem nagyon lehet mérni.
• Ma már inkább csak a felület az értékes, nem feltétlenül a tartalom. A Mediaworks hírportáloknál például az utóbbi időben nagyon ügyesen ide-oda terelgetik az online termékeik között az olvasókat, amibe a nyomtatott kiadvány nem illeszkedik.

És végül a saját, szubjektív érzésünk: fáradt volt már mind a két kiadvány. A Figyelő sok kézen átment az elmúlt évtizedekben, jobb és rosszabb korszakai voltak, de valahogy mértékadó szerepet nem töltött be. A Világgazdaság kifejezetten népszerű volt különösen a rendszerváltás előtt, hiszen sokáig egyedüliként jutott hozzá a nyugati hírügynökségek anyagaihoz. 1979 és 1988 nem is engedték a standokon megjelenni, csak egy zárt előfizetői hálózat olvashatta, de az utóbbi években már egyre kevésbé volt meghatározó.

A Elindult a nyomtatott sajtó konszolidációja bejegyzés először banknegyed.hu-én jelent meg.

Váratlanul szállította az év első nemzetközi sportbotrányát a szerb teniszsztár, akit végül hazaküldtek Ausztráliából. Az ügyben a kommunikációt tekintve szinte mindent elrontottak.

A – sportoló hazai közönségét kivéve – jórészt osztatlan nemzetközi felháborodás a Banknegyed által megkérdezett kommunikációs és sportdiplomácia szakemberek egybehangzó véleménye szerint is messze túlmutat azon, hogy Novak Djokovic be volt-e oltva vagy sem, tévedett-e az általa kitöltött nyilatkozatokon vagy sem illetve, illetve, hogy van-e érdekeltsége az oltás melletti alternatív megoldást fejlesztő egészségügyi vállalkozásban, vagy nincs. Nézzük, ki-hol rontotta el ezt az ügyet.

(1) Először minden jól ment – hiszen Neki lehet

A szerb sportoló úgy szeretett volna elindulni az ausztrál Grand Slam tornán, hogy nem felelt meg Ausztrália beutazási szabályainak. Ez alól kért – és kapott – felmentést a szervezőktől. Ez természetesen nem meglepő, az aranyéremesélyes induló esetleges távolmaradása üzletileg is fáj, mind a szervezőknek, mind a reklámozóknak, mind a közvetítési jogok tulajdonosának.

(2) Belép a politika

Amivel láthatóan Djokovic menedzsmentje nem számolt, az az ausztrál belpolitika. Abban az országban, ahol a lakosokat hosszú hónapokra az itthon megismertnél jóval szigorúbb korlátok közé szorították a pandémiás helyzet miatt a lakosság körében elemi botrányt okozott, hogy egy sportoló láthatóan a szabályok között lavírozva egyszerűen fittyet hány az egészre, beutazik, jön-megy, majd hazamegy, mindezt vélhetően sportdiplomáciai és üzleti megfontolások hatására.

Amint a botrány kirobbant, még a laikusok számára is egyértelmű volt: ha az ausztrál kormány beengedi Djokovicot és hagyja indulni, azzal a saját bukását kockáztatja. Ilyet pedig még kezdő politikus sem tesz – vagy mégis? Valami egészen hasonlót látni most Nagy-Britanniában Boris Johnsonnal kapcsolatban, bár ott a botrány jórészt belföldi keretek között maradt.

(3) Megszólaltak, bár ne tették volna

Bár a szerb teniszező jól mérte fel, hogy az legjobb, ha ő csendben marad, többen is megszólaltak az ügyben, jelentősen hozzájárulva a botrány növeléséhez és a sportoló még inkább nevetségessé válásához. A legnagyobb hibát azonban mégis ő követte el: egyszerűen haza kellett volna menni már akkor, amikor nem akartak a repülőtéren beengedni. Ebben az esetben sokkal kisebb arcvesztéssel megúszta volna.

A szerb elnök – mit tehetett volna mást – eleresztett egy aránylag fékezett habzású nyilatkozatot az ügyben, de nyilván ő maga is tudta, hogy a kontinensnyi ország döntéseire ez különösebben nem lesz hatással.

Az első elemi kommunikációs kárt azonban teniszező édesapja okozta, aki az egész ügyet az elnyomók és az elnyomottak küzdelmeként próbálta beállítani, nyilván a hazai közönségnek játszva. Ez a nemzetközi sajtóban és a közvéleményben inkább derültséget keltett. De mindez nem volt elég, az otthon maradt családtagok még egy sajtótájékoztatót is tartottak, ahol az első kellemetlen kérdésnél énekelni kezdtek, majd véget vetettek a rendezvénynek, még tovább fokozva az ügy abszurditását.

Ha lett volna a környéken egy hozzáértő pr-szakember, akkor ez utóbbiakat biztosan megakadályozza. Sajtótájékoztatót akkor tartunk, ha a mondanivalónk támadhatatlan – mondták forrásaink. Jelen esetben bőségesen voltak homályos pontok, amire az újságírók azonnal le is csaptak. Ezt persze a gyakorlatlan résztvevők már nem tudták kezelni, ezért döntöttek a kurta-furcsa lezárás mellett.

A sporttársak udvariasan és visszafogottan nyilatkoztak (őket valószínű jobban felkészítették), de mondanivalójukból átjött, hogy mélységesen nem értenek egyet Djokovic trükközésével.

(4) A diplomáciai huzavona

A következő lépésben az ausztrál kormányzat és hatóságok kezdtek el – nincs rá jobb szó – szerencsétlenkedni. A feltehetően méregdrága ügyvédcsapat formai hibákra hivatkozva elérte, hogy Djokovicot végül beengedjék.

Innentől naponta jöttek az ellentmondásos hírek, mi fog történni – végül a hosszú ideig tétovázó ausztrál kormányzat végül elhatározta magát, és kitoloncolta a teniszezőt. Kommunikációs hibák itt is történtek: sokféle ellenőrizetlen információ jelent meg, illetve maga a kormány is túl sokáig húzta a döntést, vélhetően a háttérben időt vett igénybe az ellenérdekelt felek (a verseny szervezői és finanszírozói, a szerb kormányzat, a teniszszövetségek) véleményének egyeztetése, valamint a támadhatatlan jogi megoldás kidolgozása.

(5) A tanulságok

Novak Djokovic nyerni ment Ausztráliába, végül vesztesként távozott, és saját reputációja nagy részét is elveszítette. Ráadásul a párizsi Roland Garros szervezői – a botrány után – előre megüzenték, náluk már ne is próbálkozzon. Az ügy nyertese pedig az ausztrál kormány, aki tétovázás után, de meghozta azt a döntést, amit szavazói elvártak tőle.

Az idő természetesen ezt is begyógyítja majd, nyáron már kevesen fognak emlékezni a történtekre, azok súlya idővel csökken. Szakmai szempontból azonban ismét világos lett: ha kitör a botrány, nem árt megkérdezni egy-két ebben jártas szakembert, nem pedig a családtagokra bízni a kommunikációt. Arról, hogy Djokovic szponzorai hogyan döntenek a teniszező további finanszírozásával kapcsolatban, egyelőre még semmit nem tudni.

A Az elrontott meccslabda bejegyzés először banknegyed.hu-én jelent meg.