BanknegyedA választások után több hazai napi és hetilap is gyorsan megszűnt. Mi van a háttérben?
Június 30-án jelent meg utoljára a Világgazdaság és a Figyelő, ezzel két gazdasági lap is távozott a nyomtatott sajtó porondjáról. Ugyan a hazai sajtóban az olyan teljesen hétköznapi hírek, mint hogy valamelyik televízió sokadik riportere távozik, vagy éppen egyik-vagy másik hírportálnál jönnek-mennek az újságírók sokszor országos hírré képesek válni és erősen politikai színezetet kapni, a szakma számára nem volt olyan túl nagy meglepetés a két kiadvány megszűnése, amelyeket várhatóan továbbiak is követhetnek majd.
Ha valaki vet ugyanis egy pillantást a MATESZ terjesztési adataira, gyorsan észreveszi, hogy ezeket a kiadványokat sem auditálták, vagyis hivatalosan nem ismert, hogy vajon hány példát nyomtathattak és értékesíthettek ezekből a tematikus lapokból. Vélhetően nem olyan sokat, összehasonlításként a valaha hatszámjegyű példányszámot is megért HVG-t átlag 26.000-en vásárolják hetente, míg a kevés megmaradt politikai napilap közül a Népszavát napi átlag 14.000-en. A Magyar Nemzetet szintén nem auditálják. A hasonló, szintén üzleti témákkal foglalkozó Napi Gazdaság című nyomtatott napilap már 2015-ben megszűnt.
Médiapiaci forrásaink és saját elemzésünk szerint a nyomtatott napi sajtó kínálatszűkülésének a következők lehetnek a fő üzleti okai:
- Magyarországon alapvetően kevés a sokakat érdeklő hír. A mai sajtóban azt látni, hogy az online kiadványok ugyanazokat a híreket próbálják meg eladni 80-90%-ban.
- Annál több viszont a médium és az újságíró – amit egyszerűen a piac már nem bír el. Nem véletlen, hogy (nemcsak Magyarországon) egyre többen különféle támogatásokat próbálnak kérni az olvasóktól, hirdetésből ugyanis egyre nehezebb fenntartani egy szerkesztőséget.
- A nyomtatott lapok ráadásul nagyon kevés aktualitást tudnak kínálni, különösen gazdasági témákban. Kit érdekel a tegnapi kormánybejelentés, vagy az árfolyam másnap reggel 9-kor? Senkit, már mindenki értesült róla. Egyszerűen az on-line média lekörözte a nyomtatott hírközlést.
- Annak a célcsoportnak, akiknek ezek az újságok szóltak, egyre kevesebb ideje van olvasni, vagy kiválogatni a lényegest. Az üzleti világ felgyorsult. A kétoldalas nagyinterjút, vagy a „tudós” elemzést, ami van, hogy már aznap délután sem igaz, már senki nem fogja elolvasni, maximum egy rövid kivonatát.
- Kevés unikális tartalmat tudott kínálni a nyomtatott sajtó: ugyanazokat a napi híreket dolgozta fel, mint az on-line versenytársak, maximum annyi előnnyel, hogy a hatalmas butaságokat, amik sokszor on-line simán megjelennek az on-line média által öngerjesztett „ki írta meg előbb” verseny és a sokszor általános hozzá nem értés miatt, volt idő korrigálni.
Mivel a Banknegyed munkatársai is megfordultak jó néhány lapszerkesztőségben, érdemes megemlíteni néhány „soft” tényezőt is. Míg az on-line sajtónak nagyjából mindegy, hogy hány írást közöl, a nyomtatott kiadványt az eltérő technológia miatt akkor is meg kell tölteni, ha nincs elég érdekes hír. Ilyenkor jöhettek a félrerakott sajtóközlemények és az egyéb konzerv anyagok, amelyek az olvasónak plusz értéket nemigen kínáltak. Ezért viszont egyre kevesebben voltak hajlandók fizetni.
Mindezek mellett készítettünk egy másik ötös listát is, ami vélhetően a két üzleti kiadvány megszűnésének hátterében állhatott:
- Mint a világon mindenhol, egyre több helyen központosítják az azonos tulajdonú szerkesztőségeket. Németországban például ugyanannak a tulajdonosnak a három különféle tévéhiradóját egy stáb szolgálja ki, de itthon is hasonló a munkaszervezés pl. az MTVA-nál vagy a Mediaworksnél. (Az csak a Magyar Televízióban fordulhatott elő a 90-es évek enyhén szólva zűrzavaros viszonyai között, hogy 3-4 stáb is kiment ugyanarra az eseményre, vagy éppen két egymással párhuzamos híradót üzemeltettek egy ideig).
- Egész Európában probléma a papírhiány, illetve annak jelentős drágulása – a minap épp egy elegáns autósmagazin tért át kéthavi megjelenésre ilyen jellegű gondok miatt. Valószínű, hogy a bevételek már a nyomtatás költségét sem fedezhették.
- Egyre kevesebben hirdetnek az ilyen jellegű újságokban. A példányszám ugyanis alacsony, vagy nem is közlik inkább, a hirdetés eredményességét pedig nem nagyon lehet mérni.
- Ma már inkább csak a felület az értékes, nem feltétlenül a tartalom. A Mediaworks hírportáloknál például az utóbbi időben nagyon ügyesen ide-oda terelgetik az online termékeik között az olvasókat, amibe a nyomtatott kiadvány nem illeszkedik.
És végül a saját, szubjektív érzésünk: fáradt volt már mind a két kiadvány. A Figyelő sok kézen átment az elmúlt évtizedekben, jobb és rosszabb korszakai voltak, de valahogy mértékadó szerepet nem töltött be. A Világgazdaság kifejezetten népszerű volt különösen a rendszerváltás előtt, hiszen sokáig egyedüliként jutott hozzá a nyugati hírügynökségek anyagaihoz. 1979 és 1988 nem is engedték a standokon megjelenni, csak egy zárt előfizetői hálózat olvashatta, de az utóbbi években már egyre kevésbé volt meghatározó.
