Ügyes használattal hasznos lehet, de itthon nem sok előnye van. Külföldön viszont lehet villogni vele.
A különböző pénzügyi megmondóemberek írásaiban mára kvázi szitokszóvá vált a hitelkártya fogalma. Az egyébként is csökkenő érdeklődést a pénzintézetek különféle kedvezményes ajánlatokkal, valamint visszatérítési konstrukciókkal próbálják ellensúlyozni – melyekkel, ha vagyonokat nem is lehet keresni, de a kártyához kapcsolódó díjak általában megtérülnek.
A 2000-es évek közepén csak úgy kapkodták az igénylők a hitelkártyákat, sokaknak még az sem volt mindegy, hogy a bank bronz, ezüst, netán arany fokozatra érdemesíti igénylésüket.
Még az is kapott kártyát, aki nem kért: abban az időben több hazai lakossági bank is postán küldött ki 100-200.000 forintos limitekkel rendelkező „bevásárló-kártyákat” ügyfeleinek, akiknek egy része utána – nem értve a konstrukció lényegét – boldogan az első ATM-hez rohant és felvette a teljes egyenleget. Később persze csodálkoztak. (Ennek a gyakorlatnak végül a felügyeleti szervek beavatkozása, valamint a jogszabályok szigorítása vetett véget).
Vannak egyenlőbbek
Önmagában a hitelkártya nem ördögtől való, de ésszel kell használni. Az USA-ban például meglehetősen nehéz az élet nélküle, bár ma már sok szolgáltató a normál bankkártyával is beéri a tengerentúlon is. Ennek ellenére a nagyon sok szálloda és autókölcsönző a mai napig ragaszkodik a meglétéhez Európában is. Nem véletlenül: miközben a kötelezően bevezetett kétlépcsős azonosítás miatt akár egy néhány száz forintos online vásárlást is több lépésben kell jóváhagyni Európában, ezek a cégek minden gond nélkül zárolhatják a kártyabirtokos pénzét akár 30 napra is, azt vonva le a kártyáról, amit ők gondolnak, nehogy egyetlen centtel is károsodjanak.
Ennek ellenére a kártya sokszor jól jön, arra azonban fel kell készülni, hogy a hotelek, autókölcsönzők által zárolt összeghez akár hosszú ideig nem lehet hozzáférni – a feloldás csak akkor történik meg, amikor a szolgáltató úri kedve úgy diktálja – de 30 napon belül. Rendkívüli helyzetben viszont nagy segítség lehet, hiszen az elköltött összeget általában 40-50 napon belül még kamatmentesen vissza lehet fizetni.
Arany, ezüst, gyémánt? Itthon mindegy.
A pénzintézetek kinálatában többféle típusú hitelkártya szerepel, aki szeret magas kártyadíjakat fizetni, a standard helyett az arany vagy még magasabb kategóriájú (fekete, fehér) kártyát is igényelhet. Itthon ez teljesen mindegy a tapasztalatok szerint, inkább a fent említett, magasabb kategóriájú hotelekben, kölcsönzőknél lehet hasznos: kevesebbet kérdeznek, egy kicsit jobb szolgáltatást kaphatunk. Az éves kártyadíj két-háromszoros, a fekete és fehér kártyák más világ, azokat általában csak a privátbanki ügyfeleknek ajánlják fel.
A kártyák között a fő különbség általában a hozzá adott utasbiztosítás limitjei (ezt érdemes megnézni, van olyan presztízskártya, ami magas ára ellenére is kifejezetten rossz biztosítási kondíciókat kínál), a hitelkeret nagysága és néhány kapcsolódó kedvezmény.
A nagy cégek co-branded is speciális hitelkártyái sajnos Magyarországon már nem nagyon elérhetőek: az egykori MKB-nál Lufthansa pontokat lehetett gyűjteni, az OTP által behozott AMEX-et pedig a magas elfogadói díjak radírozták ki a hazai piacról. A Citibank MALÉV kedvezményeket kínáló kártyája légitársaság megszűnése után már szintén nem elérhető (a bank egyébként is kivonult a lakossági piacról). Az Erste és a WizzAir közös kártyája még működik, bár a kedvezmények sokat szűkültek az évek alatt.
Sokan máshogy használják
A gond az, hogy a bankoktól származó információnk szerint a hitelkártyákat sok esetben napi megélhetési, vagy rezsiköltségek kifizetésére használják – nemcsak Magyarországon. Ez a kártya azonban nem erre való, bár tény, hogy sokáig lehet húzni a teljes visszafizetést, ha az ügyfél megfizeti ennek az árát, akár a végtelenségig is lehet tartozni.
A megkérdezett elemzők arra is felhívták a figyelmet, hogy a kártyás költések bizonyos esetekben a rokonságtól, ismerősöktől történő pénzkérést helyettesítik – manapság ugyanis egyre kellemetlenebb személyes ismerőstől kölcsönkérni, különösen nagyobb összegeket – a hitelkártya viszont személytelen, és azonnal rendelkezésre áll, nem kell papírokat kitölteni, részletfizetést intézni egy ügyfélszolgálaton.
Ésszel nyerni is lehet
Az utóbbi időszakban azonban – megfontoltan és okosan használva – akár pénzt is lehet keresni bizonyos típusú hitelkártyákkal, elsősorban vásárlások után kapott jóváírások formájában.
A jó világnak persze már vége, észveszejtő összegeket már nem lehet összehozni, az esetek nagy többségében az éves kártyadíjat lehet visszaszerezni, esetleg aktív használat és pontos visszafizetés esetén egy kicsivel többet. Érdekes egyébként, hogy 2024-ben a bankok közül nagyon kevesen és keveset reklámozták hitelkártyáikat, sokkal nagyobb volt a verseny a személyi kölcsön piacon, ahol az éves kamatszint a hitelkártyákhoz képest harmada-negyede (2024 december végén 11-20% között van egy átlagos személyi kölcsön kamat, míg a hitelkártyák 35-49%-os kamattal működnek).
